Első napok

Na, végre itt vagyok, eddig annyi minden történt, hogy nem is nagyon lett volna időm írni ide. Amikor lett volna, akkor meg aludtam. Tipikus. Igaz, Anna?
Megérkeztünk pénteken 16:30-ra a Florence (vagy mi) pályaudvarra, leküzdöttük az első akadályokat a jegyvásárlásnál, elszívtunk egy cigit (azaz én leginkább a füstjét). Megérkeztünk olyan fél 6 körül a Dejvickához, amiről nem is gondoltunk volna, hogy ekkora szereplője lesz az életünknek. Mert minden ott van vagy onnan indul. Eljött elénk Tomás o-val a nagy hajával és szakállával -- messziről feltűnő kedves, zöld hippi s elvezetett minket a koliba, ahol bemutatott Anycsikának (?) és Judoviknak, akik a szállásunkért feleltek. Megkaptuk a szobákat, Enikővel kerültem össze egy irtójó és nagy szocreál kvázi lakásba. Majd ha veszek elemet a gépembe, lefotózom és feltöltöm, mi a helyzet, ezt látni kell, nem lehet leírni. Amúgy teljesen jó és minden jól funkcinál. Tehát van melegvíz meg minden.
Este ettünk a lenti egyetemisás étteremben, Lasagnét ettem, biztos finom volt. Azért írom csak így, mert napok óta taknyom-nyálam egybefolyik, allergia vs. nátha vs. arcüreggyulladás and so on. Szóval este csak egy sört ittam az antibiotikum előtt. Vacsi után volt egy rövid bemutatkozás, programosztás, sörözés és alvás.
Aztán ma 8-kor keltem Enikőre, még jó, mert nem állítottam ébresztőt... Reggeliztunk Lidl-s joghurtot és volt egy előadás a banán útjáról, kicsit untam, mert amúgy sem kaptam levegőt a taknyomtól.
Kaptunk úticsomagot, mert nem ebédeltünk együtt, és elmentünk bérelni bicajokat, mert ma volt az autómentes nap Prágában, és csatlakoztunk a demonstrálókhoz. Király volt, mert itt be lehet fakkolni a dudáló autósoknak és a rendőr se büntet meg, mert nincs lámpád fényes nappal. Persze kép nem készült, mert nincs elem a gépemben. De összespanoltam Adammal, egy csehvel, akinek van 3 kocsija és rámstartolt. Azt hitte, majd magam alá pisilek, mert neki Audija van.

- Imagine, we've got at home 3 cars: for dad, mother and me. I've an Audi.
- Well. Not too green.
- : |.

Kemény az élet. Csak ennyi jött ki belőlem. Továbbra sem tud a legkisebb mértékben sem motiválni, ha valaki sok pénze van.
Ja, és amiért eredetileg akartam: Adam fotós (vagy egy fullextrás gépe), szóval majd elkérem a fotóit. Ma összebarátkoztam szintén egy fotóssal, Gioval. A megismerkedésünk kurvajó volt.

(tudtam a reggeli bemutatkozásról, hogy ő Giorgi szóval George (dzsordzs) from Giorgia (dzsordzsa), így hát megkérdeztem:

- So, are you American?
- Awwwwwwwwwwwww c moooooooooooon, OMGooooooooooooooood.
- ?!
- Gruzia. Giorgia means Gruzia.
- Oupsy :D.
And he said:
- Na whats up maaaaaaaan. :DDD

Ekkor szembesültem vele, hogy ő valójában mekkora forma. Azóta mondanom sem kell, United States-nek szólít, és néha megkérdezem, betol-e velem egy hámbörgert kólávaa.
Na ő is fotós. És fényképeztem a gépével. Megint fontoskodtam vele, mint a nyári egyetemen Ági gépével.

Elmentünk még a magyarokkal és George-dzsal bicajozni egyet a park körül a 30 km-es Critical Mass után, aztán mentünk még vagy 10-et míg visszavittük a bicajokat az isten háta mögé, amihez egy K.NAGY DOMB VEZETETT. Had ne részletezzem, hogy éltük ezt meg Enikővel mint alföldi kiskunsági parasztgyerekek. Szóval ma volt kb 60 km, de egyelőre nem fáj semmim. Még.

Aztán elmentünk vacsizni meg sörözni, de ma is kakán voltam, így hazajöttünk. Na ennyi. Ezt most Szept. 24-én 23:47-kor írtam, igyekszem feltolni.
Remélem, ottho minden oké. Hiányoztok és viszek majd haza pívót. <3 Láv, én

U.I.: The joke of the day: "the hungry Hungarians" -- mert ugye nem kaptunk kaját, és én voltam az első, aki sipított érte, ugyanis, mikor lehetett volna, nem ettem...
Slusszpoén: Enikő továbbra sem tud alkohol nélkül élni, ezért bement egy jólszituált kínai csehhez (wtf?!) és vett egy bort. Gyanús volt, hogy a neve Müller. Magyarországról jött és az alföldi borvidékről. Ez így rajta van. :D Enikő azt mondja, nem tudta, hogy magyar.
Szerintem viszont csak megkívánt valami hazait :D.