Igazi meglepi

Bizonyára emlékeztek Edura. persze, hogy. Itt egy kép. Ezen rajta vagyunk Pankival is, mert ez így kerek. Na meg itt egy levél tőle :)

feladó Eduardo M. P. címzett jookingus dátum 2010. május 15. 22:46 tárgy Krakow stories

részletek elrejtése máj. 15. (2 napja)

Hello!

I am Edu, the Spanish boy that was meeting with you at atlantis hostel in Krakow :) I hope you had a good flight to Hungary,,I couldnt say goodbay as I came back quite late ( and drunk) last night you were at the hostel! Anyway, It was a pleasure to meet you and you are welcome if you want to come to Barcelona. I would really like to go to Budapest soon! I will tell you if I go there. On the other hand, please send me if you have pictures of all of us from the last night!!

Kisses,

Edu


Edu, really latinlover :D Barbi mondta, majd egy ágyban alszanak Scot-tal és Charlie-val. Ennyi szállás a világon nincs!

Választ várunk :)

Scott-nak:

hiiii : D how're you? where are you in this moment? i'm so sorry we couldnt say hi before you left : ( anyway it was nice to meet you! i have the pics of you, give me a mail address and i send you : ) barbi
*ezt írtam scottnak
*erre várjuk a választ


Charlienak:

hi thereeee!

as i promised i write you now. we just arrived to budapest 2 hours ago. it was a long and tiring journey, but was fun as well, there was only 8 passengers on the bus:Đ

how's you? has your hangover gone away?

anyway i send you two pics, gotta send you more later, when i get those from the girls.

okay, now i go, here is the time to try to sleep after this journey.

see you later!
good night. xx
barbi

Buszsofőrök támadása

Mikor masíroztunk a hazafelé tartó buszhoz még Krakkóban, a pályaudvaron a tömeg zajából hirtelen csak ennyit hallottam meg: "Szép jó napot, Hölgyeim!". Itt kezdődött minden.

Közölte velünk a két jóvágású buszsofőr, hogy nyolcan leszünk a buszon hazafelé, aminek rendkívül örültünk. Enikő annyira örült neki, hogy mintegy megszabadulva tőlem inkább mögém ült, mintsem mellém. Panka kiterítette a magyar zászlót, majd koccintottunk a frissen szerzett, ám üres poharainkkal. Valahogyan így:
Természetesen megint Enikő fotózott. Legközelebb bérelni fogunk egy fotóst.
Beszélgettünk Vele ezután. Az Egyik Sofőrrel. Barbit a finn női nemiszervről faggatta, már ekkor tudunk kellett volna: egy perverzzel állunk szemben.
Személyes adatainkkal visszaélve megkereste néhányónkat iwiw-en. Zsani mondta, ez polgárjogi ügy, nem büntethető. Dammit. (Igen, engem nem, és még mindig nem tudok miatta aludni.)
Tegnap, mikor már a mondattantól megkattantam, átmentem a 405-be, szükségem volt ex-útitársaim közelségére. Ekkor újságolta Barbi, hogy "levelezik" A Sofőrrel (azaz a sofőr írogat neki), s épp ekkor kapta meg azt a levelét, amit ide nem szúrhatok be, ezért megpróbálom felidézni. Nagyon jól esett neki ( wtf?!) , hogy Barbi visszaírt korábbi üzenetére, és reméli, elkérheti a telefonszámát, mert skype-on sosem látja fent (vajon miért).
Ekkor jött a Variációk egy témára című portfólió ötlete (köszönjük Zsuzsi közreműködését):
- ne írj vissza
- írj vissza
- ne legyél bunkó
- legyél bunkó
- add meg Levi vagy Marci számát
- adjuk meg Pankáét !! Enikőét !!
- vagy adj meg egy kamu szémot, és írd oda: itt van inkább anyué ( mivel a sofőrünk korban közelebb jár anyáink generációjához, mint a miénkhez)

Mikor ma elmeséltem ezt Enikőnek reggel, elpirulva csak annyit mondott: "Nem tudom, hogy nekem írt-e. Még nem néztem meg." :D

A harmadik nap egy-két képe

A várva várt Pól.

Krakkó képe. Szigetországi barátunk és félig finn barátnőnk. Igazán AWESOME. :)

A francia-német delegáció. ,,...mi így együtt szerintem legalább 10 nyelven meg tudunk szólalni!"

Hello Tourist part II., kértem a magyar csoportot, kövesse az asszisztensem.

Igen, ők voltak a legjobb fej lengyelek :)

Ez a Hello Tourist part I.

Barbi végig vonalban volt.

Pól(ski)

Na. Ma Enikő diktál. ("mi az, hogy én diktálok, egy szót sem mondtam még!!"
B: megérkeztünk.
E: Barbiék megérkeztek, túlélték Rasmus-t, de egyikkel sem ... Bizonyos feltételekkel lehetnék még apácák is akár (Kinga) Barbival. Ehhez 4+4, plusz a stáb 30 %-a kell. Ez viszont lehetetlen, mert van, aki erkölcsösebb annál.
A sorozatgyilkost átköltöztettük, gyilkolni fog. A zokniját szigetországi Charlie barátunknál tartotta. Meg fogja ölni. Vagy Barbival ketten bánunk el Charlie-val ma este, Pankiék pedig Scottal, aki megint nőzik...
Jöjjenek a képek. De majd később.
Ja, meg írnunk kell még Pólról, a polcki pincérről, akinek hagytunk 85 FORINT borravalót, és el akartuk kérni az e-mail címét oroszul. Nem ment.

Mi a szar az a "Hungarian soup"?

Két képet tegnapról :)...


Ugye? Krakkóig kell jönnie a magyar ember lányának, hogy találkozzon nemzete eledelével. (Hozzátenném, még mindig nem jöttünk rá, mi lehet. Enikő szerint a "mindentbeleleves", amit anyukáink akkor csinálnak otthon, ha épp semmi sincs, mégis minden van. Én anyukám azt mondja, "sportleves". Mert telenyomja zöldséggel, és az sportos. :) )

Délelőtti városnézésünket elöntötte a cunami, cipőnk átázott, olykor az esernyőnk is. Mert itt kérem szépen május van. Enikő hősiesen küzdött a hisztirohamaim ellen, végül belátta, csak egy Grace Klinika tudja az indulataim csillapítani. Visszaérve a szállásunkra Scott fogadott (aki Stephen/Steven/Sztívön/Pista , de annyira egyértelmű volt Barbinak, mikor megkérdeztem, hogy hívják legújabb skót barátunkat, hogy Scott, hogy én bevallom, nem is kétkedtem Barbi szavában. :D). Szóval Scott-tal és Szolussal (Enikővel) örömtáncot jártunk, merthogy eltűnt az alkesz arc (korábbi nevein: a sorozatgyilkos, Azazállat), s gyorsan meg is nézettem velük a legújabb Grace Klinikát. Scott azt mondta, marad a focinál inkább, de megkínált bennünket csokival. Enikő közben zugivott a vendégváró páleszünkből, így miután a Grace Klinika hatására még a nap is kisütött, végigröhögte a Vistula-parti sétánkat :D .

Aztán egyszer a semmiből megpillantottam Szását, Sanyit, az oroszos csoporttársam. Számon kértem tőle, miért nem várt jófajta Zsubrovkával minket tegnap a busznál, meg egyáltalán, miért nem írt vissza egy mail-t sem. Na jó, ennek csak fele igaz, de akár mondhattam is volna. Kárpótlásul este szervezhetünk közös progit. Meglátjuk.
Ja, később visszaértünk, és alkesz koma már itt fetrengett újfent. Éljen.

Ma:
- Enikő megállapította, itt (Lengyelországban) laknak a rossmannok, majd pacsival hitelesítettük meglapítandó lengyel DM láncolatunk szerződését.
- Enikő megállapította, a lengyelek nem esznek fagyit, de a cukrászdában azéé kenyér van ...

May the force be with you :) még jelentkezünk.

"Those were the best days of my life"

Ezt azért nem mondanám, csak most ezt hallgatom, és ez jár az agyamban. Ettől jobb címet ki sem találhattam volna, azt hiszem. Elég jó nap volt, még ha sokat nyűglődtem is.

Kezdjük az elején. 2010. május 5-e van, szerda. Ma reggel felültünk egy buszra, és Krakkóban kötöttünk ki. Az indulás nehézségeiről később Panka beszámolóiból értekezhet a nagyérdemű :). Szóval.
Megérkeztünk Krakkóba, jól vagyunk, sokat eszünk, rétegesen öltözködünk, és több pénzt költünk, mint amennyink van. A hostelünk csodajó, de majd mesélünk részletesebben. Panka és Barbi már úton vannak a Rasmus-ra, mi Enikővel az elefántcsonttoronyba vonulást választottuk, náthám kényszerében. Még jelentkezünk, ha a szomszéd sorozatgyilkos arcú hapsi nem támad az éjjel. Egyébként nem félünk tőle, mert itt van Scott, meg egy-két hős amerikai. Ma buli nem lesz, de nem is baj, ki kell feküdni a mai napot. Még jelentkezünk. Holnap beszélnek a képek is. ma már nem :)

U.I.: ez a sorozatgyilkos egyre inkább nem tetszik. a harmadik sörét issza, és böfög. Jobb híján az övem tettem a párnám alá, szükség esetén zokszó nélkül megfojtom ha-ha. Király, most felállt. És részeg. EZAZ. Itt hagyta a kulcsát. Kizárjam?